Hajdúböszörményhez közeledve már messziről mutatja az utat a templom tornya a Kálvin téri Református Egyházközséghez. Nemcsak a tér, hanem a város egyik ékessége is a hatalmas, ezernyolcszáz férőhelyes templom. A gyülekezet nem mindennapi történelméről, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk a közösség elöljáróival.
A legrégebbi írásos adatok szerint ezerötszázhatvankilencben már volt református egyházközség Hajdúböszörményben. - Ez negyven évvel előzi meg a hajdúk letelepítését. Kicsit a homályba vész ez az időszak, ami viszont tény, hogy már akkor megalakult a református gyülekezet a városban. Volt közben egy lakosságcsere, de a jogfolytonosság tagadhatatlan – mondja Somogyi László lelkipásztor, aki kettőezer-tizenhét óta szolgál a gyülekezetben. A Kálvin téren ezernyolcszázkilencvennyolcban épült fel a református templom, miután a Bocskai téren álló kicsinek bizonyult az akkori gyülekezetnek. Így élt két gyülekezeti részben, de egy egyházközségként a közösség. – Ezt a helyzetet változtatta meg az ezerkilencszáznyolcvanhármas presbiteri határozat, amely két egyházközségre bontotta a gyülekezetet. Ettől kezdve létezik önálló gyülekezetként a Kálvin téri – ismerteti az egykori eseményeket a lelkipásztor. Mint mondja, azóta sok minden történt az egyházközség életében. A rendszerváltás után beindult az iskolai hitoktatás, óvodát és szociális intézményt alapítottak, valamint temetőt tartanak fent a Bocskai téri gyülekezettel közösen. A közösség történetében nagy szerepet játszott a második világháború előtti, és nagy részben utáni lelki ébredésnek az időszaka, amikor nagyon sokan élő hitre jutottak. Sokan csatlakoztak azokban az években szívből, lélekből a gyülekezethez. Ebben az időszakban gyakran megtelt mindkét templom, sokszor álltak is bennük. - Ennek az áldásai mind a mai napig érezhetőek, elsősorban az idősebb generációban. Ma is vannak olyan nyolcvan-kilencven éves gyülekezeti tagjaink, akik akkor jutottak hitre, és azóta is mély, őszinte Krisztus-hitben élik az életüket – mondja Somogyi László. A lelkipásztor azonban arról is beszél, hogy mára sok minden megváltozott. - Az elmúlt évtizedekben egy negatív folyamat rajzolódik ki. Nagyon sok család és egyén fordult el a gyülekezettől. Ennek okát nem szabad csak a külső körülményekben keresni, hanem látni kell, hogy egyházon belüli okai is vannak. Számunkra most ez a kihívás. Megszólítani, és idevonzani az embereket, ezen dolgozunk – részletezi a jelenlegi helyzetet a lelkipásztor.