„A templomból forrás fakad”
(Ezékiel 47)
Luther nyomában járt a Hajdúvidéki Egyházmegye küldöttsége
Megannyi élmény, sok új ismeret és még játékos vetélkedő is színesítette csehországi és németországi kirándulásunkat. A Hajdúvidéki Egyházmegyéből 44-en keltünk útra, hogy 6 nap alatt bejárjuk Luther Márton életének legfőbb állomásait.
Isten Igéje az úton is naponta megszólalt közöttünk, különös fényben láttatva a reformáció üzenetét, Isten történelmet és egyházat formáló hatalmát.
Még mielőtt a reformáció bölcsőjéig értünk volna, utunk első állomása Drezda volt, melynek festői óvárosát az Elbán sétahajóval közelítettünk meg. Útközben megismerkedtünk Erős Ágost történetével, aki egykor megálmodta és pazar várossá építtette Drezdát. De hallottunk megrázó regényrészleteket (K.Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd) a város második világháborús bombázásáról. Majd az óvárost bejárva a Drezdai Képtárban, a Zwingerben őrzött remekművekkel ismerkedtünk.
Utazásunk harmadik napján érkeztünk meg Wittenbergbe, arra a helyszínre, ahol a reformáció folyamata 1517-ben mérföldkőhöz érkezett. A hagyomány szerint az itt álló Schlosskirche kapujára tűzte ki egykor Luther a vitatételeit, melyeket ma is olvashatunk az északi bejáratot borító bronztáblákon. Ez a templom lett Luther Márton és Melancton Fülöp végső nyughelye is. Megtekintettük azt az Ágoston rendi kolostort, ahol egykor Luther élt és munkálkodott. Majd elsétáltunk a Mária-templomba, a reformáció „anyatemplomába”, ahol a reformátor egykor elkezdett a Biblia alapján prédikálni. Ebben az evangélikus templomban áll ma a reformáció oltára. A városka főterén megálltunk Luther és Melancton szobra előtt. Itt már minden a reformációról szól! A tereken és utcákon járva olyan modern festményeket, ötletes térplasztikákat láttunk, melyek a reformáció üzenetét jelenítik meg az odalátogatók számára. Jó volt látni, hogy minden reformációhoz kötődő helyszínen, így itt is felújított épületekkel készülnek az ötszázadik évfordulóra.
Kirándulásunk következő állomása Berlin volt. A főváros, amelyet nemrég még hatalmas fal hasított két külön világra, melynek sebét még ma is magán viseli. A buszos városnézést követően a Pergamon múzeum gyűjteményét tekintettük meg. Az ott felhalmozott ókori kincsek a bibliai időkig vittek vissza minket.
Kirándulásunk negyedik napját Wartburg várában kezdtük. 1521-ben, ebbe a lovagvárba menekítette Bölcs Frigyes választófejedelem Luthert a Wormsban kimondott birodalmi átok elől. Az ott töltött esztendő alatt fordította le Luther német nyelvre az Újszövetséget, megteremtve ezzel a német irodalmi nyelv alapját. A hegyen épített erős vár falai közt láthattuk a kicsi dolgozószobát, ahol Luther György lovag álnéven fordítói munkáját végezte.
A hegy lábánál fekvő hangulatos városkában, Eisenachban két ok miatt is megálltunk. Itt tanult Luther gyermekként és itt született kétszáz évvel később a zenetörténet kiemelkedő alakja J.S. Bach is. Utunk során figyeltünk fel arra is, hogy mekkora kultúrája van az egyházi zenének és az orgonamuzsikának Németországban, és hogyan őrzik zeneszerzőik emlékét. Mindenhol láthattuk (és gyakran hallhattuk!) a gyönyörű hangú orgonákat. Néha templomonként kettőt is! A templomok kiváló akusztikája felbátorított minket is arra, hogy ezeken a helyeken Luther szép énekeivel dicsérjük Istent.
Eisenachból Erfurt felé vettük utunkat, ahol az 1300-as évek óta egyetem működik. Itt tanult, majd tanított 10 éven át Luther. Megnéztük az egymás mellé épült két hatalmas katedrálist. Ekkorra kicsit elfáradt a szemünk a hatalmas gótikus templomok, boltíveinek és csúcsíveinek látványán. Jó volt, hogy minden este egy-egy útitársunk röviden összefoglalta a nap eseményeit, ezzel is segített rendezni az élményeket.
Csak kirándulásunk ötödik napján jutottunk el Eislebenbe. Ez a városka az, ahol Luther született és meghalt, bár kevés időt élt benne. Láthattuk szülőházát, a templomot és a keresztelő kutat, amelyben 1483. november 11-én, Márton napján megkeresztelték. Számomra a látott templomok közül az eislebeni volt a legszebb. Egyszerű szépsége, letisztult formája állt legközelebb a mi református gondolkodásunkhoz. Szép üzenetet hordozott a templom közepén kialakított kör alakú medence, mely körül a padló mintája is a tovább gyűrűző hullámokat mutatta. Egyrészt az Igét, mint középpontot és tiszta forrást jelképezte. Másrészt Ezékiel látomását juttatta eszünkbe a templomból felfakadó forrásról, mely kifolyva egyre nagyobbra duzzad. Éppen így a reformáció törekvése is a kicsi kezdetből egyre duzzadó folyóvá vált az évszázadok során.
Kirándulásunk során egy-egy rövid városnézés erejéig még Lipcsét és Prágát is bejártuk.
Hogy a játékosság se maradjon el, idegenvezetőink jeligés vers- és prózaíró vetélkedőt hirdettek meg küldöttségünk tagjai közt. A rövid pályamunkáknak két - utunkhoz kapcsolódó - szót feltétlenül tartalmaznia kellett: „erős” és „burg”. A hazafelé vezető úton vidám perceket szerzett ezeknek az írásoknak a megosztása és díjazása.
Szabadi Árpád esperes úr volt az utazás fő szervezője és a csoport vezetője. Idegenvezetőnk Porcsalmi Tamás és felesége Katalin volt, akik élményszerűen igyekeztek bővíteni földrajzi, irodalmi, egyetemes- és egyháztörténeti ismereteinket. Hálásak vagyunk, hogy a reformáció 500. évfordulójára készülve bejárhattuk ezeket a helyszíneket. Illesse köszönet utunk szervezőit, támogatóit, de mindenekelőtt a minket Kegyelmesen hordozó Istent.
Lomentné Szopkó Tünde